Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előzés biztonságban II.

2009.01.06

Előzés biztonságban (2. rész)

Sokszor tizedmásodperceken múlik, hogy bekövetkezik-e a baleset, vagy sem. És az is, hogy ki a felelős érte.


      Legutóbb jogi szempontból feszegettük az előzés feltételeit és megnéztük azt is, hogy miként keveredhetünk ki ép bőrrel a veszélyes helyzetekből. Azt már tudjuk, hogy egy előzéskor történt baleset vizsgálata során tisztázni kell, hogy ki kezdte hamarabb a manővert, és persze elmondtuk azt is, hogy a KRESZ tulajdonképpen mit nevez előzésnek. Ezúttal a képzeletbeli tárgyalóterembe vezetjük az olvasót, hogy motorosként is láthassa, miként értelmeznek ott egy előzéskor bekövetkezett balesetet.


      Kezdjük egy egyszerűbbel. A motoros vezetője az előtte körülbelül 30-40 km/h sebességgel haladó autósort akarja előzni, gyorsít, de nem lépi át túlságosan a megengedett sebesség határát. Pechje van, mert az autósor közepén valaki szintén előzésbe kezd és összeütköznek. Ismerős történet ugye? Ilyen esetekben jól érzékelhető, hogy a motoros lényegesen hosszabb ideig előzött, mint az autós, aki éppen csak belekezdett a manőverbe, hiszen az utóbbi éppen csak sávot váltott az ütközés előtt. Általában a műszaki vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a motoros hamarabb felvette az előzési helyzetet, mint ahogy az autó vezetője azt elhatározta. Esetünkben a négykerekű vezetőjét elmarasztalnák, mivel nem győződött meg arról, hogy a járművének előzését megkezdte-e már valaki (jelen esetben a szerencsétlenül járt motoros).
A hasonló esetek megítélésekor a bíróság két fontos műszaki tényezőt vizsgál:

  1. Hol volt a motoros akkor az előzési manőver kezdetén, amikor az autó vezetőjétől elvárja, hogy a visszapillantó tükörbe nézzen? Érdemes tudni, hogy az autós szempontjából az előzés első pillanata nem azonos a KRESZ korábban idézett részével, ahhoz a bíróság hozzáteszi azt a momentumot is amikor az autós elhatározta: előzni fog, tehát gyorsítani kezd és a kormányhoz nyúl. Ekkor még a saját sávjában halad, tehát kívülről nem látszik mire készül. A bíróság azért kíváncsi erre, mert ez az autós utolsó lehetősége, hogy a tükörbe nézve kockázat nélkül figyeljen fel bármire, ami miatt nem előzhet.
  2. Lényeges az is, hogy hol volt az autó, amikor a motoros úgy döntött előzésbe kezd. Érdemes tehát tisztázni, hogy a motoros láthatta-e, hogy az autós előzésre készül.

Folytassuk egy megtörtént esettel. Mint általában mindig a gyakorlat most is sokkal összetettebb lesz, mint az elmélet, ezért nehéz eldöntenünk ki volt a felelős, de mint azt már korábbi cikkeinkben elmondtuk, a balesetek többsége elkerülhető, ha a motoros több eshetőségre is felkészül, tehát defenzívebben vezet.
A baleset lakott területen kívül történt, ahol a motoros egy olyan autó mögött haladt 70 km/h sebességgel, melynek vezetője ivott mielőtt a volánhoz ült, így téve akaratán kívül életszerűbbé példánkat. Az autó egy teherautót követett, valószínűsíthető, hogy azt a motorossal egyszerre akarta megelőzni. Nézzük végig azokat az egyes szakaszokat, melyekre egy ilyen esetben a bíróság is rákérdez.
A baleseti helyszín az alábbi képen látható, ahol a három jármű egymás mögött haladt azonos sebességgel, és a motorkerékpár vezetője az előtte haladó autó előzését eldöntötte az ütközés előtt 2,8 sec-al. A képen láthatjuk a későbbi ütközési pontot is, hogy a járművek mozgását nyomon követhessük.


Mindössze 0,3 másodperccel később, azaz az ütközés előtt 2,5 sec-al határozta el az autó vezetője is, hogy megelőzi a teherautót. Nyilvánvaló, hogy a motoros az említett 0,3 sec alatt még nem tudott az előzési pozíciójába jutni. Amint az a fenti ábrán látható a járművek még mindig egymás mögött, a menetirányuk szerinti jobb oldali sávban haladtak, azaz az autó visszapillantó tükrében még nem látszott, hogy a motoros előzni fog.
Az első két képen tehát azok pillanatok láthatók, amikor már mindkét jármű vezetője elhatározta, hogy előzni fog.
Az események ekkor felgyorsultak. Az ütközés előtt 1,4 sec-al mindkét érintett jármű megkezdte már az előzést, a lényegesen dinamikusabban gyorsuló motor átlépte a felezővonalat, tehát az autó vezetője láthatta, hogy a motoros előzni akar.


A motor 85-90 km/h-ra az autó pedig 72-73 km/h sebességre gyorsult. A bíróság azt szeretné tudni, hogy az autó vezetője kivédhette-e volna a balesetet a motorkerékpáros előzési szándékának pillanatában. Nos a válasz az volt, hogy nem, mert miután a motoros előzési szándéka felismerhetővé vált csupán 1,4 sec telt el az ütközésig, ami (figyelemmel autó ittas vezetőjének reakcióidejére) nem volt elegendő ahhoz, hogy visszatérítse az autót a saját forgalmi sávjába.
A helyzet érdekessége, hogy amikor is a motoros számára nyilvánvalóvá vált, hogy az autós előzni akar, mivel ő is átlépte a felezővonalat, már a motoros sem találhatott olyan manővert amivel elkerülheti a balesetet, ugyanis mindez az ütközés előtt 0,5 sec-al történt tehát az emberi képességek határán túl.

A fenti ábrákon keresztül a bíróság több dologra is következtethetett. A motoros és az autó vezetője megközelítőleg ugyanabban a pillanatban döntötte el az előtte haladó jármű előzését. Mivel a motor jobban gyorsul és könnyebben vált irányt, a motoros hamarabb vette fel az előzési pozícióját, mint az autó, tehát elméletileg a négykerekű vezetőjének lett volna arra lehetősége, hogy elhárítási manővert tegyen, és megpróbálja elkerülni az ütközést. Ezt fizikailag mégsem tudta megtenni, mivel az elhárításra felhasználható időmennyiség az emberi reakcióidő körül mozgott.

A fentiek összegzéseként azt javasoljuk, hogy a motoros előzés közben legyen különösen defenzív, tehát győződjünk meg arról, hogy az előzendő jármű vezetője észlelte-e az előzési szándékunkat. Okosan tesszük például, ha nem gyorsítunk a sávváltás előtt, így az előzni kívánt jármű vezetője időben felfigyelhet arra, hogy a mögötte haladó motor, előzésre készül.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.